HÚSZ ÉV MÚLVATWENTY YEARS LATER
János Vajdatrans. Zsuzsanna Ozsváth & Frederick Turner
Mint a Montblanc csucsán a jég,
Minek nem árt se nap, se szél,
Csöndes szivem, többé nem ég;
Nem bántja újabb szenvedély.

Körültem csillagmiriád
Versenyt kacérkodik, ragyog,
Fejemre szórja sugarát;
Azért még föl nem olvadok.

De néha csöndes éjszakán
Elálmodozva, egyedül -
Mult ifjuság tündértaván
Hattyúi képed fölmerül.

És ekkor még szivem kigyúl,
Mint hosszú téli éjjelen
Montblanc örök hava, ha túl
A fölkel nap megjelen...
Like snow on Mont Blanc's distant crest,
That neither sun nor wind may harm,
My unvexed heart now lies at rest,
Inflamed by no new passion's charm.

Round me a myriad stars contend
Which casts the most flirtatious glow,
And on my head their bright rays bend,
Yet never do I melt or flow.

But sometimes on a silent night,
In lonely dreamings, half-awake,
Your swanlike image floats, so white,
On vanished youth's enchanted lake.

And then my heart flares up again,
As after a long winter's night
Mont Blanc's eternal snowfields, when
The rising sun turns them to light...

Transl. copyright © Zsuzsanna Ozsváth & Frederick Turner 2002


...
next
index
translator's next