pototasz

A SZERETET TERMÉSZETÉRL	ON THE NATURE OF LOVE
Krisztina Tóth	tr. David Hill
Gyanakvással figyeld a húnyt szemet! Kotyog a jég alatt a víz, az álom statisztákat vezényel, és a szájon kilép-belép a légnemu menet, szavak, mik visszajárnak, éveket kottázó utcatáblák, éjszakákon átkanyargó buszok, vetetlen ágyon reflektor húz vakító fényjelet - - nem voltál itt, és nemsokára emlék lesz majd az is, hogy itt fekszel, kegyetlen kíváncsisággal vallasd hát a nemrég saját kezedként mozduló kezet: nem tudhatod, kié a függönyárnyék rácsozta test, az ismeretlen.	Harbor suspicions as you watch closed eyes. The water glugs beneath the ice, extras act out the dream, and through the mouth's entrance exit an aerial procession slides; recurring words, years reckoned in street signs, buses that go zigzagging eastwards-westwards across the nights, and on disordered bedclothes the blinding signals drawn by motorist's lights - - You've not been here. You lie here now, but that is soon to be just a recollection. Therefore intensively interrogate the hand which recently moved as yours: you cannot ever be sure who owns the body lying latticed by shadows from the drapes, the stranger.