A SZERETET TERMÉSZETÉRL ON THE NATURE OF LOVE
Krisztina Tóth tr. David Hill
Gyanakvással figyeld a húnyt szemet!
Kotyog a jég alatt a víz, az álom
statisztákat vezényel, és a szájon
kilép-belép a légnemu menet,

szavak, mik visszajárnak, éveket
kottázó utcatáblák, éjszakákon
átkanyargó buszok, vetetlen ágyon
reflektor húz vakító fényjelet -

- nem voltál itt, és nemsokára emlék
lesz majd az is, hogy itt fekszel, kegyetlen
kíváncsisággal vallasd hát a nemrég

saját kezedként mozduló kezet: nem
tudhatod, kié a függönyárnyék
rácsozta test, az ismeretlen.
Harbor suspicions as you watch closed eyes.
The water glugs beneath the ice, extras
act out the dream, and through the mouth's entrance
exit an aerial procession slides;

recurring words, years reckoned in street signs,
buses that go zigzagging eastwards-westwards
across the nights, and on disordered bedclothes
the blinding signals drawn by motorist's lights -

- You've not been here. You lie here now, but that is
soon to be just a recollection. Therefore
intensively interrogate the hand which

recently moved as yours: you cannot ever
be sure who owns the body lying latticed
by shadows from the drapes, the stranger.

Copyright © Krisztina Tóth 2004; trans. copyright © David Hill 2004


next
index
translator's next