A FÁJDALOM TERMÉSZETÉRL ON THE NATURE OF PAIN
Krisztina Tóth tr. David Hill
mely lényegében földeríthetetlen.
Van, aki meg se szólal. Báva
szemmel figyel és dol elore-hátra,
belso ritmus szerint. Vagy jobb esetben

feláll, feldönt egy széket és esetlen
léptekkel kimegy, nem is nézve hátra,
csak fojtva, gondolatban, és a háta
sokáig vibrál még a képkeretben,

nem kér tüzet, nem gyújtja fel magát, merész
ötlete nem támad a síneken,
megy át a hídon, éppen csak lenéz -

- mit kellett volna tennem? Rezzenéstelen
arccal táskámba nyúlni és
rád loni, mint a filmeken?
which, fundamentally, cannot be fathomed.
Some don't say anything, but - in a bad case -
just stare dementedly while rocking that way
and this way to an inner rhythm;

while others stand up, knock a chair, and leave un-
steadily, they don't turn around (in fact they
do, but not physically), and just their back stays,
caught in the picture frame, long after quivering;

they don't ask for a light, ignite themselves, nor plan
some daring feat involving rope and rails;
they walk across the bridge and just look down ...

... How should I have reacted? Glacially still,
reached down into my bag and drawn
a gun on you, like in the films?

Copyright © Krisztina Tóth 2004; trans. copyright © David Hill 2004 - publ. Harvill Press


...buy this book
next
index
translator's next