BEHARANGOZÁS ANNOUNCEMENT
János Térey tr. Michael Castro & Gabor G. Gyukics
Majd bolond leszek ott megtelepedni,
aliol a legnagyobb az ínség:
Pokoltornácán nem leszen lakásom.
Fiatai fővel ott legyek ügyeletes tiszt?
Felügyeljem a tájat, száraz,
konok hidegben? - Majd ha fagy.
Nem lehetne onnét eltávozásom.
Kóstolhatnám Pokoltornác tájborait.
Nen volna senkivel beszédem. Magamban
szidnám a lőrét, és füle volna a falnak.
Valaki gyomorszájon vágna, jaj,
váratlan, könyörtelen tettlegesség
- "tanuli tisztességet, szép öcsém!" -,
próbálnám hárítani a csapásokat
s levegőbe markolna puszta kezem.

Pokoltornácán ne legyen lakásom -
igy fohászkodtam villanyoltás clőtt.
Almomban fölkeresett bátyám. Bezzeg úrfi.
Mellemen ugrált, háromszor szólitott:

"Öreglegény, öreglegény! Ha tudnád,
mi minden voltam én a te korodban.
Ember és polgár, apa és civil.
Az élők sorában mosolyogva álltam.
Háznépem volt, úgy becéztem őket: az enyéim."

"Öreglegény, egyedül vagy. mint az ujjam.
Múltad rovott, s a legújabb rovátkád: dögrovas.
Kaptal időt a földön, kifutottál az időből.
Magad alatt vagy, fekszel pincemélyi zugban."

"Öreglegény, elveszejtelek. Megvonom
szádtól a falatot és elmédtől az álmot.
Az égadta világon nines többé maradásod.
Fogod magad, Pokoltornácára költözöl,
majd ha fagy, majd ha bolond leszel.
Fagyott az éjjel, nem voltál az utcán
idefönt virrasztottál velem, jó bolond.-

Fényesség van, nem látom bátyámat,
Bezzeg úrfit. Minden zaj ismerős, otthoni.
A halandó, aki fölébred, élni kénytelen.
Déli harang kondul, elszólit hazulról:
van haladékidőm és van sétaterem.
I'd be crazy to settle where
famine is the ruler:
I won't have my home on the Porch of Hell.
Should I, a young man, be the officer on duty over there?
To watch over the land in such a dry,
obstinate cold? - Only when the sun freezes.
I wouldn't be able to leave from there.
I'd be tasting the wine of the region of the Porch of Hell.
There'd be no one to talk to. I'd abuse
the bad wine myself, and the walls would have ears.
Someone would hit my stomach, ouch,
sudden, ruthless assault
- "learn decency, good brother!"-,
I'd try to ward off the blows
and my bare hands would grasp air.

Don't make me have my home on the Porch of Hell -
I prayed before the light turned dark.
In my dream I've got a visitor, my brother, Prince Sure Enough.
Jumping on my chest, he called me three times:

"Old boy, old boy! If you only knew
what I'd been at your age.
Man and bourgeois, father and civilian.
I stood among the living smiling.
I've got tenants, I've addressed them nicely: you're all mine."

"Old boy, you're alone, like my finger.
Previously convicted, and your newest conviction is pestilence.
You've got time, still you ran out.
You're beyond yourself lying in a basement-deep hollow."

"Old boy, I'll get rid of you. I'll take
the food out of your mouth and the dream out of your mind.
You won't stay on Earth any longer.
You'll get ready to move to the Porch of Hell,
only when the sun freezes, when you're crazy.
Last night it was freezing, you weren't out on the street,
you kept yourself awake with me, you righteous fool."

It is bright now. I can no longer see my brother,
Prince Sure Enough. Every sound is familiar, homely.
When a mortal awakens, he is forced to live.
Midday bell tolls, takes me away from home:
I have time to spare and space to walk.

Copyright © János Térey 2004; trans. copyright © Michael Castro & Gabor G.Gyukics 2004 - publ. Arc Publications


...buy this book
next
index