ALLEGÓRIA IV ALLEGORY IV
Szilárd Borbély tr. Ottilie Mulzet

Ha túléled halálod napját, 's lesz kor,
amely hasonlít rád, ha visszanézel majd,
's eszedbe jut, mi minden voltam én,
ne hidd, hogy csak te voltál 's én nem.

Mint elöadás után az est, nehéz lesz akkor
szétválogatni azt, ami törtent és nem; de tudd,
csupán a játék volt, amely elmosta azt,
ki voltam én 's mi volt a létem. Mert

engem, kit megszállt mások beszéde,
's hangsúlyokban voltam jelen, majd
újra felidéz a színpad, mely ekkorra már
fires, 's megis jelentesekkel tele. Mint jatek

utan az arc, fenyesen mosolygo, am hideg,
akar a sziv jege. "Míg él ember szeme
's lélegzete, mindaddig él arcom,
's élsz benn te" - mondom; noha nem

én és nem te, csupan egy szöveg
emlékezete. 'S mit atélt ez a mondat,
csak te tudod és én. 'S ök olvassák még,
mikor nem lesz se játékos, se játék.

If you survive the time of your passing, and that age comes
which resembles you, and should you then look back
and all that I was comes to your mind,
do not believe that you were but yourself, and not I.

Like the evening after the performance, it will be difficult
to tell what occurred and what did not; but know that
that which blurred the lines between who I was
and my existence was merely a game. For

my being, occupied by the speech of others,
as I was present in the emphases, shall
again be conjured forth upon the stage, empty and
yet meaning-replete. Like a

face after the play, radiantly smiling, albeit cold
as the heart's ice. "My face shall live
as long as there are eyes, as long as there is breath,
and you shall live within them," I say; although it is

not you and not I, simply the memory of
a lyric. And what this sentence has endured,
only you and I shall know. And it will still be read
when there shall be neither the player nor the play.

Copyright © Szilárd Borbély 2010; trans. copyright © Ottilie Mulzet 2010


...buy this book
next
index