ECCE GLOBO | ECCE GLOBO | |
János Sebeok | tr. David Hill | |
Hogy fájhat a sziklának a gyökér. Maroknyi székely, porlik, mint a szikla. Fölséges élettelen. Álságos, valóságos élet. Az alapító atyák arcát egy helyütt Ámerikában kobe vésték. Azóta néznek az alkotmányos jövo felé. Válságtanácskozás az élet kezdetekor. A keménység felszólal: jönnek a lágyszárúak, jaj, mi lesz velünk? Három ellensége van a konek: a szél, a víz és a gyökér. Ha ko vagy, vár fenn, a Hold. Ott sem szél, sem víz, sem gyökér nem fenyeget. Bizonyos kóklerek már felparcellázták a Holdat. Egy négyszögöl hold, vagy egy hold Hold, már nem is tudom, száz dollár. Pedig nem embereknek, hanem szikláknak kellene árulni a Holdat. Újsághirdetés. "Gránit vagy? Fube haraptál? Túl sok rajtad a gyökér? Járatokat mart beléd az esovíz? Orkán tép? Rovar rág? Akkor ne maradjál ko kövön, hanem költözz a Holdra." Újsághirdetés: "Hárommilliárd éve nem bolygatott holdi vasmeteor magok szívesen társulnának földi tufával, bazalt elonyben." Senki sem merte kimondani eddig, hogy az élo az élettelen helyét foglalta el itt a Földön. Nem "is". Hanem "csak". Csak itt, a Földön. Sehol másutt. Az elso megszállás: az életé. Csak a második doni hadsereg az emberé. Miként most az élo lakatlanság oserdejét a civilizáció ragyái felverik, azonképp verték fel az élet ragyái annakidején a sívó lakatlanságot, az univerzálisat. Élet a halál után, ígéri a hit. Élet az élet után: írja Moody. Élet az élet elott, így a hinduk. Osbunrol regél a Biblia, ostöréstol fáj a csont. Hol rontottam én el, énekli a konyakospohár. Ott, hol a Föld fölcserélte az univerzálisat a globálisért. Ott ment gallyra minden. Amikor az élettelenség egyetemességét elfoglalta a táj, ott mentünk félre. A globalizáció a vegetációval kezdodött. Akkor történt meg a baj, amikor a globális anyag eloször feledkezett meg a tejútrendszerrol s eloször jutott eszébe a moszat. |
How the root can hurt the rock. A handful of Szeklers beat out the dust like a rock. Majestic lifeless. Phony, genuine life. The founding fathers’ faces are carved in stone at a place in America. They have been looking towards the constitutional future ever since. A crisis meeting at the time of the beginning of life. The hard rise to speak: "The soft stalks are coming – what will come of us?” Rocks have three enemies: wind, water and roots. If you’re a rock, the Moon is waiting above. There’s no danger from wind, water or roots there. Doubtless fraudsters have already packaged up the moon. One moonacre, or one moonhectare, or whatever – a hundred dollars. But the Moon shouldn’t be sold to people, it should be sold to rocks. Newspaper ad: “Are you granite? Have you had a mouthful of grass? Are there too may roots on you? Has rainwater cut paths into you? Does the hurrican tear at you? Do the bugs nibble you? Then don’t just sit there like a stone – move to the Moon.” Newspaper ad: “Lunar iron meteorites, immobile for last three billion years, would lie to meet terrestrial porous rock, preferably basalt.” So far nobody has dared to mention that the living have taken the place of the lifeless here on Earth. Not “here, too,” but “only here.” Only on Earth. Nowhere else. The first occupation: by life. Only the second Don battalion is that of man. Just as now, civilization’s pox disturbs the living, uninhabited rain forests, so in earlier times, the pox of life disturbed the uninhabited sand-dunes, the universal. Life after death, faith promises. Life after life, writes Moody. Life before life, say the Hindus. The Bible tells of Original Sin; the bone hurts from the ancient fracture. Where did I get cracked, sings the brandy glass. The place where the Earth swapped the universal for the global. That’s where everything got snagged. When the landscape took occupation of the generality if lifelessness, that’s when we strayed from the way. Globalization began with vegetation. That’s when trhe problem started, when global matter first forgot about the Milky Way system and first conceived of seaweed. |
Copyright © János Sebeok 2004; trans. copyright © David Hill 2004