AZ ALVÓ LOVASOK THE SLEEPING HORSEMEN
Ágnes Nemes Nagy tr. George Szirtes
Kassák Lajosnak

December. Dél. Szemperzselő
hegyoldal-széles hómező.
A sik lejtőn egy kockakőhalom.
Gömbölyű élein
forró, fehér hólepedő:
egy kupac alvó beduin.

Micsoda arcok hajlanak
a föld felé, sötét bokorban,
e fordított szoborcsoportban?
Micsoda szikkadt, fekete
gyökérvonások és velük
forró, sötét lélegzetük -

És mélyen lent a part alatt
micsoda beduin lovak,
formájouk itt-ott kidagad,
amint istálló-folyosókban,
dobognak, némán, láthatatlan,
s gyökérszakállas nagy sörényük
meg-meglendül a föld alatt -

S velük micsoda mozdulat
mikor a forró földlovak
hátán a földes, barna törzsek
lombhajjal nyúlnak egyre följebb,
s egy oriási, lassú szökkenéssel
kiugranak.
(for Lajos Kassák)

December. Noon. A blinding white
snowfield broad as the hill is wide.
On the steep slope a pile of cubic stones.
Over their rounded edges, thin,
a hot white sheet of snow:
a clutch of sleeping bedouin.

Strange faces bent towards the earth
within that dark tight shrubbery,
among inverted statuary!
What dried-up line of black roots tugs
downward within the scree
with hot dark breath for company -

And deep below, below the shore
what kind of bedouin horses stare,
their shapes upwelling here and there,
as down some stable-corridor,
drumming, dumb, invisible,
their great manes like a beard-root bound
billowing freely underground -

And what movement when, sudden, they,
the hot horses of earth and clay,
with all the earth-brown tribes they bear
upon their backs, strain upward with their leafy hair,
and with one slow enormous leap
gallop away.

Copyright © Balázs Lengyel 2004; trans. copyright © George Szirtes 2004 - publ. Bloodaxe Books


...buy this book
next
index
translator's next