| ARS POETICA | ARS POETICA | ||
| Dezsö Kosztolányi | trans. Zsuzsanna Ozsváth & Frederick Turner | ||
Németh Andornak Költo vagyok - mit érdekelne engem a költészet maga? Nem volna szép, ha égre kelne az éji folyó csillaga. Az ido lassan elszivárog, nem lógok a mesék tején, hörpintek valódi világot, habzó éggel a tetején. Szép a forrás - fürödni abban! A nyugalom, a remegés egymást öleli s kél a habban kecsesen okos csevegés. Más költok - mi gondom ezekkel? Mocskolván magukat szegyig, koholt képekkel és szeszekkel mímeljen mámort mindegyik. Én túllépek e mai kocsmán, az értelemig és tovább! Szabad ésszel nem adom ocsmány módon a szolga ostobát. Ehess, ihass, ölelhess, alhass! A mindenséggel mérd magad! Sziszegve se szolgálok aljas, nyomorító hatalmakat. Nincs alku - én hadd legyek boldog! Másként akárki meggyaláz s megjelölnek pirosló foltok, elissza nedveim a láz. Én nem fogom be pörös számat. A tudásnak teszek panaszt. Rám tekint, pártfogón, e század: rám gondol, szántván, a paraszt; engem sejdít a munkás teste két merev mozdulat között; rám vár a mozi elott este suhanc, a rosszul öltözött. S hol táborokba gyult bitangok verseim rendjét üldözik, fölindulnak testvéri tankok szertedübögni rímeit. Én mondom: Még nem nagy az ember. De képzeli, hát szertelen. Kisérje két szüloje szemmel: a szellem és a szerelem! |
Then why should I, a poet, study poetry? The wet star, that eye which swims upon the midnight eddy, may not with grace ascend the sky. Time oozes down, and I no longer suck the breast milk of fairytales; I quaff the real world in my hunger, whose foamy head is heaven's pales. To swim that lovely spring's surprises! Silence and quivering embrace, and from the white foam there arises a fluent chatter, wit, and grace. Those other poets - why should I worry how they defile their paunch and crop? with gin and trumped-up imagery let them feign drunkenness, throw up. I leap the time's saloon, its liquor, strive for intelligence, and beyond! My brain is free, I'll not play sucker and serve their fatuous demi-monde. Let nature be your test and measure! Let yourself eat, drink, sleep, embrace! No pain shall make me serve the pleasure of powers so crippling, vile, and base. No bargains - peace of mind is better! - lest all the world should see my shame, my skin marked by its scarlet tetter, my juice drunk up by fever's flame. I shan't stop my litigious clamour. I plead my case to the clear mind. I am the age's guide and grammar, the ploughman hears me at his grind. The worker's body feels me, only between two motions stiff with pain; the ill-dressed lout waits for me, lonely, outside the movie, in the night rain. As for the entrenched scum, who injure my poems' form to please the times: brotherly tanks are my avenger, rumbling out my powerful rhymes. Mankind is not yet grown, I'm saying. But he aspires, and thus he's wild. His parents - thought, and love undying - may they watch over their lost child. |
transl. copyright © Zsuzsanna Ozsváth & Frederick Turner