TRANSZCENDENS ETUD TRANSCENDENTAL ETUDE
Ágnes Gergely tr. David Hill
Ott akartam szeretni mindig,
a toledói alkonyatban.
Az alkony és az élet vége
egyformán irányŪthatatlan.

Messzirol nézem, ahogy indul,
tétovázik a szürkületben.
Felhoben áll a katedrális.
És nem érti, hogy hova lettem.

Ilyen szerelem soha nem volt.
Egész Toledo vele érez.
A percek múlnak. Ráng az arca.
Gibraltár felol forgószél lesz.

Átölelem a katedrálist.
És ot is, ahogy messze lépdel.
S egy olajfát, mely felsugárzik
a halottak lélegzetével.
Thatís where I always dreamed of loving -
Toledo in the twilit hour.
The twilight and our lifeís conclusion
are equally beyond our power.

I see him from afar: embarking,
yet hesitating in the grayness.
The clouds encircle the cathedral.
He canít imagine where Iíve vanished.

A love has never been, like this one.
All of Toledoís his supporter.
The minutes pass. His visage twitches.
A whirlwindís coming from Gibraltar.

And Iím embracing the cathedral
and him as well, though far he travels,
and, too, an olive tree that scatters
the deadís breath through its upturned tendrils.

Copyright © Ágnes Gergely 2004; trans. copyright © David Hill 2004


next
index
translator's next