pogerket

KETTSVERSENY	DOUBLE CONCERTO
Ágnes Gergely	tr. David Hill
Emlékszel-e a fogadóra? Százötven éve múlt, hogy a falon megállt az óra, s a tollas ágynemut szétvetve hagyta valaki, mig a széllel menekült napszállatkor, hogy az, aki utána iramult, nyomát se lelje, s ha üt az óra, s odakinn, odabenn pisztolyt fognak a fogadósra szépen, törvényesen, a Corpus Iurist sérülés, a lovakat bögöly, az ablakot golyó ne érje, és a hordót sem. Száll a toll. Ló, delizsánsz, párkány halott. A gyertya lengedez. Én egy fogadóst siratok. Az o drámája ez.	There was an inn - do you recall? A century and a half since that old clock stopped on the wall and unmade sheets were left by one who flew a bed of feathers, escaping with the wind at sundown, making sure the other, pursuing him, might find no trace of him, and though the clock toll, and though, without, within, pistol be pressed to landlord’s temple in proper style and prim, no wound might breach the Code of Law, the horses’ flesh no fly, no pistol-ball the window or the wine cask. Feathers fly, and, while coach, threshold, horse are gone, the candle flickers still. It is a landlord whom I mourn, his drama that I tell.