|
Lenn a csöndes alvilágban, szellűtlen
bús alvilágban,
| asphodelosok
között, hol asphodelos meg se moccan,
gyászfa nem bókol galyával, mákvirág szirmát nem
ejti, mert a szél ott mélyen alszik, alszik asphodelos
ágyban, mélyen alszik, nem beszél, |
hol a tók acéltükörként mozdulatlan elterülnek, pillák
| könnyen szenderülnek,
mert a pillák legyezűje,
habszövetnek fodrozója sohase jár ott, a szél; |
óriási amphorákba, alabástrom amphorákba ötven
| asszony, bűnös asszony karcstú
vázát megmertve,
majd mertve, majd ürtve kárhozott bús ötven
asszony mindörökre töltöget, |
ötven kárhozott bús asszony óriási alabastrom
| amphorákba mindhiába töltögeti drága
nedvét,
drága Letheböl mertett sohasem elég vizet. |
Óriási karcsú gyászfák ágaikat sohse rázzák: (minden
| águk egy-egy lélek, öngyilkos bús régi
lélek mely
most néma fan tenyész; |
érzűn, mégis öntudatlan
nyújtja lombját mozdulatlan,
| mozdulatlan és sötéten, át a réten, |
át a reten, hol a Léthe (mert e rét a Léthe réte) száz
| belémosott
bűnöktol szennyes vzzel,
elfelejtett ős
bűnöktöl szennyes
vizzel körbe folyva nem enyész, |
nem enyész, nem ér tengerbe, hanem hétszer körbe-
| körbe, vissza
onmagába): ottan ötven asszony
kárhozottan ötven órjás
amphorába mindhiába,
mindhiába tölti könnyét és vizét, |
majd mertve, majd ürtve, mindhiába, mert az ötven
| bűvös edény
tölthetetlen, mint a tenger önmagától
megapad és elhúzódik és
az ötven bűnös asszony
Léthe vizét alabastrom amphorákba
mindörökre csak
hiába tölti szét. |
Ötven asszony, alabastrom testtel, ébenszn hajjal
érzűn,
| mégis öntudatlan öntögetve szakadatlan
félig értett
dalra kel, |
ötven kárhozott bús asszony felvilágból lehozott és
| lelkeikbe visszajáró félig értett
félemléket fojtott
hangon énekel: |
"Meggyilkoltuk férjeinket, ötven daliás nagy férfit és
| szerettünk,
csak szerettünk, Isten tudja, kit szerettünk,
vágykancsóból
mertettünk, mertettünk, ürtettünk,
fenn a zöldvilágú földön,
az aranyos nap alatt - |
"Régi szavak járnak vissza elsötétült lelkeinkbe, mint
| sötétben
nagy szobákba utcáról behullott fények; mit
jelentenek? hiába
próbálunk rá emlékezni; mit jelent az,
hogy: szeretni?
mit: kivánni? és ölelni? a homályban
mindhiába kérdezzük az
árnyakat. |
"Csak daloljunk: Meggyilkoltuk - s emlékezzünk:
| férjeinket, csak
daloljunk, bár nem értjük, és mertsünk
és ürtsunk: úgy sem
tudjuk abbahagyni; és daloljunk,
bár nem értjük, mert
különben némaság van, és a
némaság oly félős! néma,
rengeteg sötétség: a sötétség
nem beszél -" |
Igy dalolt az ötven asszony, ötven kárhozott bús asszony,
| egymáshoz
mind oly hasonló ébenfürtű,
alabastrom testű
ötven testvérasszony gy dalolt a Léthe-réten, lélekfák
közt, mákvirág közt,
óriási amphorák közt, Léthe mellett,
hol a szél |
Lenn a csöndes alvilában, szellűtlen bús alvilágban, alszik
|
asphodelos-ágyban, mélyen alszik, nem beszél. |
|
In the silent halls of Hades, down the windless halls of
| Hades, in the dells
of asphodels where asphodel leaves
never tremble, mourning boughs
will never bow and
poppy petals hold forever, for the wind is fast
asleep
there, sleeps in beds of asphodels, sleeps and will not say
a word, |
where the lakes are marble mirrors, motionless, inertly
| dozing, eyelids
permanently closing, for the lash of
languid eyelids, for the whip of
wavy waters, there the
wind has never stirred: |
into urns of alabaster, giant urns of alabaster fifty guilty
| sisters filling,
draining, straining, never spilling, fifty
doomed and wretched widows
lifting fifty slender vases
pouring water down below, |
fifty doomed, tormented sisters into urns of alabaster vainly
| drain their
priceless liquid, water from the precious Lethe,
never-ample costly flow. |
Mourning trees in dreamy drowse will never shake their
|
mighty boughs: (for every bough is but a ghost, a suicidal,
ghastly ghost growing grey upon
the tree; |
wakeful, yet without awareness reaching out into the airless,
| mercilessly
reeky, rank riverbank, |
to the bank along the Lethe, (for this bank is on the Lethe),
| reeky river rotten,
swilled with ancient, long-forgotten
guilt, soiled with ancient guilty
secrets, never draining in
the sea, |
as in seven coiling girdles endlessly the Lethe circles round
| and round and
back again): there the fifty wretched sisters
strain and drain their
priceless liquid into urns of alabaster
but in vain, but all in vain |
filling, straining all the day the fifty sisters vainly wrestle as
| each
alabaster vessel mercilessly drains away, like the ocean ebbs away,
with the tears and Lethe-water that the urns of alabaster, vicious vases,
can't retain. |
Fifty alabaster sisters, raven-haired, tormented sisters, wakeful,
| yet without
awareness chant a song half-understood; |
those tormented widow-sisters, fifty plaintive, pale choristers,
| chant their
half-understood verses, haunting from their
half-remembered bygone
sunlit sisterhood: |
"We have murdered, we have murdered fifty valiant wedded
| husbands, for
we loved and freely lusted, heaven knows
for whom we lusted, drained
the juices of desire, draining,
spilling, ever-willing, in the glorious
golden sunshine, on
the earth beneath the sky - |
"Long lost words are dimly glowing in our souls' decaying
| fire, as if
they were streetlights, gilding the walls of an
unlit building; long lost
words, how could be trusted as we
chant them never knowing what is:
loved? and what is:
lusted? what's the meaning of: desire? Deep, the
darkness keeps its secret and the shadows don't reply. |
"So let us chant: We have murdered - and remember well:
| our husbands -
just keep chanting, never knowing, ever
draining, ever filling, ever
straining, never slowing, keep
echoing without knowing, otherwise the
world is silent and
the silence so harrowing, and the silent deadly
darkness
never, never says a word -" |
Thus the fifty sisters chanted, doomed widows of deep
| resemblance, pallid
shapes of alabaster, fifty wives with
raven tresses, by the bank along the
Lethe, in the midst of
poppy flowers, never-trembling asphodels, where
mourning trees will never bow and windrustle is never
heard; |
in the silent halls of Hades, there the wind, in haunted Hades,
| sleeps in beds
of asphodels, it sleeps and never says the word. |
|