| A WALESI BÁRDOK | THE BARDS OF WALES |
| János Arany | trans. Zsuzsanna Ozsváth & Frederick Turner |
|
Edward király, angol király Léptet fakó lován: Hadd látom, úgymond, mennyit ér A velszi tartomány. Van-e ott folyó és földje jó? Legelöin fü kövér? Használt-e a megöntözés: A pártos honfivér? S a nép, az istenadta nép, Ha oly boldog-e rajt' Mint akarom, s mint a barom, Melyet igába hajt? Felség! valóban koronád Legszebb gyémántja Velsz: Földet, folyót, legelni jót, Hegy-völgyet benne lelsz. S a nép, az istenadta nép Oly boldog rajta, Sire! Kunyhói mind hallgatva, mint Megannyi puszta sir. Edward király, angol király Léptet fáko lován: Körötte csend amerre ment, És néma tartomány. Montgomery a vár neve, Hol aznap este szállt; Montgomery, a vár ura, Vendégli a királyt. Vadat és halat, s mi jó falat Szem-szájnak ingere, Sürgő csoport, száz szolga hord, Hogy nézni is tereh; S mind, amiket e szép sziget Ételt-italt terem; S mind, ami bor pezsegve forr Túl messzi tengeren. Ti urak, ti urak! hát senki sem Koccint értem pohárt? Ti urak, ti urak! ... ti velsz ebek! Ne éljen Eduárd? Vadat és halat, s mi az ég alatt Szem-szájnak kellemes, Azt látok én: de ördög itt Belül minden nemes. Ti urak, ti urak, hitvány ebek! Ne éljen Eduárd? Hol van, ki zengje tetteim - -Elő egy velszi bárd! Egymásra néz a sok vitéz, A vendég velsz urak; Orcáikon, mint félelem, Sápadt el a harag. Szó bennszakad, hang fennakad, Lehellet megszegik. - Ajtó megől fehér galamb, Ősz bárd emelkedik. Itt van, király, ki tetteidet Elzengi, mond az agg; S fegyver csörög. haló hörög Amint húrjába csap. "Fegyver csörög, haló hörög, A nap vértóba száll, Vérszagra gyűl az éji vad: Te tetted ezt, király! Levágva népünk ezrei, Halomb, mint kereszt, Hogy sirva tallós aki él: Király, te tetted ezt!" Máglyára! el! igen kemény Parancsol Eduárd - Ha! lágyabb ének keil nekünk; S belép egy ifju bárd. "Ah! lágyan kél az esti szél Milford-öböl felé Szüzek siralma, özvegyek Panasza nyög belé. Ne szülj rabot, te szüz! anya Ne szoptass csecsemőt! ... S int a király. S elérte még A máglyára menőt. De vakmerőn s hivatlanúl Előáll harmadik; Kobzán a dal magára vall, Ez ige hallatik: "Elhullt csatában a derék No halld meg, Eduárd: Neved ki diccsel ejtené, Neln él oly velszi bárd. Eméke sir a lanton még - No halld meg, Eduárd: Átok fejedre minden dal, Melyet zeng velszi bárd." Meglátom én! - S parancsot ád Király rettenetest: Máglyára, ki ellenszegül, Minden velsz énekest! Szolgái szétszáguldanak, Ország-szerin, tova. Montgomeryben igy esett A hires lakoma. - S Edward király, angol király Vágtat fakó lován; Körötte ég földszint az ég: A velszi tartomány. Ötszáz, bizony, dalolva ment Lángsirba velszi bárd: De egy se birta mondani Hogy: éljen Eduárd. Ha, ha! mi zúg'? ... mi éji dal London utcáin ez? Felköttetem a lord-majort, Ha bosszant bármi nesz! Áll néma csend; légy szárnya bent, Se künn, nem hallatik: "Fejére szól, ki szót emel! Király nem alhatik." Ha, ha! elő sip, dob, zene! Harsogjon harsona: Fülembe zúgja átkait A velszi lakoma ... De túl zenén, túl sip-dobon, Riadó kürtön át: Ötszáz énekli hangosan A vértanúk dalát. |
King Edward sits his palfrey grey, Looks on his conquests' pales: Let's see, says he, what worth to me Is this domain of Wales. What rivers flow, what harvests grow, What meads for grazing good? Is it well fed and wateréd With rebel patriot blood? Churls of this land, given by the hand Of God into my care, The folk, how do they love the yoke They make their cattle bear? No diamond fairer, gracious King, Stands in your crown than Wales: Land, river, grazing, all are there, Mountains and fertile vales. The folk indeed enjoy the yoke God set upon them, Sire! Their huts are dumb, as is the tomb Upon the graveyard's mire. And Edward walks his horse so pale Amid his conquests bare: All that remains are dumb domains And silence everywhere. Montgomery's that castle's name Where the King lodged that night; Montgomery, the castle's lord Feasts him with all delight. Fish, flesh and fowl, and all things well Fit for the flesh's gust, A hundred servants, what a rout To task the eyes' small lust; And all that this fair isle might grow To feed the belly's glee And all the wines of foreign vines Conveyed across the sea. Gentles, gentles! is there not one That clinks his glass to me? Gentles, gentles!... you dogs of Wales! May Edward's health not be? Fish, flesh and fowl, all under sky Pleasing and sweet I see; But yet methinks the devil slinks In these lords' courtesy. Gentles, gentles! you wretched dogs! Who'll sing King Edward's tales? Where is the guest who'lltoast my geste - -Bring forth the bard of Wales! Each in his neighbor's face now looks, The many knights of Wales; There upon every Welsh guest's face A fearlike anger pales. Words torn within, voice caught within, Breath breaks and is drawn hard; But now, above, a lone white dove, Rises an old grey bard. Here is, O king, one who will sing Your deeds, says the old man; The clash of battle, the death-rattle Cry from the the harpstring's pain. "With clash of battle, with death-rattle, Sun sets in its pool of blood, The carrion-beast smells out the feast Where you, King, spread the food! "Our heaped-up dead, a cross of red, The thousands that you slew: The simplest churl that works the soil Weeps at the scathe you do!" The stake! Away! and no delay - Edward commands the guard - Ha! Here, a softer song, we'll hear, Up steps now a young bard. "Ah! softly plays the evening breeze That blows on Milford Haven; The maiden's keen, the widow's pain Sigh in that wind of heaven. Virgin, do not give birth to slaves! Mother, do not give suck! The King waves him away. He joins The other at the stake. A third, unbid and unafraid Yet comes before the King; His harp speaks then as men speak men, This Spell begins to sing: "The good men all in battle fell - Hear, Edward, what this tells: Seek one who'd blaze your name with praise: Lives not such bard of Wales. His memory wrings the harpstrings still - -Hear, Edward, what this tells: Curse on your head is every song Sung by a bard of Wales." This let us see! The king commands A deed at which hell pales: Burn at the stake all those who take The proud name, bard of Wales! His servants ride out far and wide, Gallop with his decree: Thus was proclaimed that day the famed Feast of Montgomery - And Edward, King, rides a pale horse, Gallops through hills and dales, About him burns the earth's externes, The fair domain of Wales. Five hundred, truly, singing went Into the grave of flame: But no Welsh bard would sing this word: Long live King Edward's name! Holla! what clamor? ... what night song In London's streets then rang? If any voice disturb my rest, The Lord Mayor shall hang! Silence stands dumb; no whisper heard, Not even a fly's wing; "He risks his head whose word be said That irks the sleepless King! Holla! bring music, pipe and drum, Let trumpets blast their scales! The curses sear within my ear Of that damned feast of Wales ..." But rising over scream of pipe, The blare of bugle, drum, Five hundred strong sing out their song Of blood and martyrdom. * |
*While history is doubtful about the matter, legend strongly suggests that Edward,
Transl. copyright © Zsuzsanna Ozsváth & Frederick Turner 2002