SZENT MARGIT LEGENDÁJALEGEND OF SAINT MARGARET
Endre Adytrans. Zsuzsanna Ozsváth & Frederick Turner
Vallott nekem a Nyulak-szigete
Regék halk éjén. Ime, a titok:
Királyi atyja klastromba veté
Legendák szüzét, fehér Margitot.

Álom-leány volt: egy fojtott sikoly.
Ájulva hullt egy durva szó miatt.
S robogtak a királyi udvaron
Hajrázó, vad, bozontos férflak.

Nyugatról várt sokálg valakit.
Nem bajszú, lármás mokány nagy úr,
Dalos, törékeny, halk flu legyen,
Asszonyos, kósza, könnyes trubadur.

Már régen várt a megbénult a szivo.
Zugótt a vár, prüszköl kúu lovak
Hátán érkestek hetyke magyarok.
Ő nem jött: egy csöndes álom-lovag.

Ő nem járt a Duna táján soha,
Egy halk dalú és halk csókú legény.
És Jésusnak áldosák Margitot,
Ki ott halt meg a Nyulak-szigetén.
One night of ancient tales the Rabbit Island
Confessed to me its secret. This was it:
Her royal father cast into a cloister
The legendary maid, white Margaret.

A girl of dreams she was: a scream unuttered.
One uncouth word could lay her in a swoon.
This was a court where brutish shaggy warriors
Rumbled and tossed their beards midnight and noon.

Long years she waited for her western lover,
Not some mustached and hirsute warlord boor.
A soft boy he, melodious, delicate,
A girlish, vague, and tearful troubadour.

Long time she waited, and her heart stood spellbound.
The castle buzzed, and boastful Huns rode in
From battle on their whinnying Turkish horses.
He never came, her dream-quiet paladin.

He never walked here in the Danube-lands,
That lad of songs and kisses soft and shy;
To Jesus then they offered Margaret,
And on the Isle of Rabbits she would die.

Transl. copyright © Zsuzsanna Ozsváth & Frederick Turner 2002


...
next
index
translator's next